Csütörtökön Sami anyukája vendégelt meg minket vacsorára. A
spanyolokkal együtt mentünk mivel semmi kedvünk nem volt menni amúgy sem s így
legalább nem csak mi voltunk. Sokan kérdeztétek merre van Elvan…hát 2 hónap
után most megjelent a vacsorán Ő is….persze folyamatosan mondják, hogy végzős
és nehéz vizsga vár rá…könyörgöm végtére én is végzek majd és otthon a
következő félév nekem is fontos lesz…na mindegy….a vacsora többféle húsból,
levesből állt, desszertből, gyümölcsökből…Sami anyukája nagyon rendes és
kedves, hogy ennyire készült de egyszerűen nem értették meg, hogy ez túl sok
kaja…amúgy is mióta itt vagyunk alig eszünk és hirtelen ennyit az ember nem
tud..több kaja volt mint egy húsvéti reggelen otthon…ráadásul a másik probléma
az volt, hogy nem nagyon szeretjük a speciális török kajákat így csak
nyeltünk….
Komolyan kiakasztanak már azzal, hogy itt mindig minden kaja
speciális, Konya mindig a leg-leg-leg…Sokszor szerintem azt hiszik, hogy mi
nagyon el vagyunk maradva a világtól….pedig ha tudnák, hogy a magyar SPECIÁLIS
ételek mennyivel jobbak…-.-"
Másik kérdés amin sokszor kiakadok ha a Sami elkezd róla beszélni az a
vallás…Normális ember tiszteletben tartja a másik vallását és elfogadja ill.
legalábbis nem teszek én sem megjegyzést neki az Ő vallásukról, nem próbálom
ráerőltetni…de mikor elkezdi a vacsorán, hogy akarok e olvasni a Koránból és
megnézni azt és MEGTANULNI belőle valamit….ezekre már csak szemmeregetést és
egy mondatot fűztem, hogy nem érted meg, hogy én katolikus vagyok, akar tanulni
a Koránból a jó édesanyád…..kár, hogy az utóbbi részletet már angolul nem
tudtam kifejezni csak magyarul….:D de a hangnememből szerintem értették mit
akarok….ehhez kapcsolódik, hogy Sami akart venni nekünk kicsi Koránt magyarul
de csak angolul talált de még keres….könyörgöm nekem aztán ne vegyél semmi féle
nyelven Koránt mert az Magyarországra haza nem jön velem…..majd én is veszek
neked Bibliát aztán meglátjuk örülsz e neki….
Sajnálom vannak dolgok itt amikre már annyira ideges vagyok, hogy ha
csak a mondatot elkezdik már mondom, hogy nem érdekel….
Hétvégén úgy volt, hogy tengerpartozunk de sajnos a lengyeleknek
konferenciára kellett menni és így ugrott a terv…
Hétfőn délután Cristina kapott egy rossz hírt otthonról..sajnos az
anyukája kórházba került..este még várakozásban volt, hogy másnap mit mondanak
az orvosok, de éjjel a bátyja hívta, hogy az első repülőgéppel amivel tud
menjen haza mert sajnos rosszabbodik az állapota…éjjel fél 3-kor kopogott
nekünk, hogy szóljon megy haza de megvette visszafelé is a repjegyet és bízik
benne minden jól megy és visszajön…kikísértük a koli elé megvártuk vele a taxit
aztán mikor elment kb. 1 perc alatt gondoltuk, hogy utána kellene menni Rosaval
együtt, mert 7-kor indul a gépe ne kelljen várnia 4 órát egyedül és csak
gondolkodni…Jót is tett neki, hogy kimentünk addig is tereltük a gondolatait
meg jól érezte magát..azóta várjuk a híreket folyamatosan, szerencsére az
állapota jelenleg nem rosszabbodik az anyukájának…egyetlen kis szerencse, hogy
a szülei mindketten nővérként dolgoznak a kórházban így azért oda van rá
figyelve és mindig bent lehet vele valaki…
Kedden ismét elmentünk a bazárba, nem sok mindent vettünk.
Este 5-kor kötelező erasmusos találkozó volt, amiről senki nem volt
hajlandó mondani valamit is..azért volt kötelező mert kajálni mentünk a drága
rektor invitált meg minket akinek fel kellett állni és meghajolni mikor
megérkezett és az ölébe a szalvétát is a pincér tette…
Természetesen ismét konyai speciális kaját kaptunk..a levesre azt
mondta Damian nekem ez olyan mint a gulyás..hát mondtam neki, hogy a gulyás az
nem így néz ki..mondta is, hogy jaa kicsit csípősebb mint ez..hát jaa meg annyi
minden van benne nem csak lé meg valani fene tudja…:D a színe az egyetlen ami
hasonlított…
Egyébként ez a vacsora nagyon finom volt egyértelműen sok képet
kattintgattak rólunk ismét az iPhone-tól kezdve a kicsi gépen át az egészen
komolyig…én egy gépnek mosolyogtam csak kedvesen…:D neki is csak azért mert a
koliba dolgozik és bírom…:D
A végén mindenki kapott egy kis egyetemet reklámozó ajándékokat…
Tegnap Judit krumplifőzeléket próbált csinálni..nem nagyon sikerült de
Rosanak ízlett..:P délután elmentünk a fitnessbe aztán negyed 7 körül Rosaval
elkezdtem palacsintát csinálni. Jobban inkább én csináltam mert mikor láttam,
hogy a tésztát olyan lassan keverte, hogy tiszta csomós lesz akkor inkább
mondtam majd én összekeverem…:D pedig beszéltünk otthon mennyivel egyszerűbb
hiszen a keverő segít nekünk, de épp ezért nem értem miért nem keverte
gyorsabban….:D mert otthon a keverő sem 1-es fokozaton megy….:D A lényeg, hogy
sikerült finom lett és hárman közösen ettük a vacsit. ;)
Ma reggel arra keltem, hogy valaki nagyon ordít a mi konyhánkba.
Elsőnek gondoltam, hogy a az ukránok de egyre jobban halottam, hogy ez bizony
török nyelv….de ki beszél törökül a mi konyhánkban üldögélve??? már mikor nem
bírtam kimentem és látom, hogy a takarítónő a recepsiós csajjal üvöltve és ülve
beszél a mi konyhánkban……hogy mi a…? mindkettőnek dolgoznia kén erre a mi
konyhánkban üldögélnek?? nem tudom, hogy gondolták…gondoltam elkezdek teát
csinálni csapkodva abból talán megértik mennyire mérges vagyok…3 percen belül
el is hagyták a konyhánkat…aztán 2 perc múlva újra a külső ajtónknál ordítanak
odamentem becsaptam azt az ajtót aztán csodák csodájára elkezdett „takarítani”
a nő… kinyitja az ajtót, hogy ott is takarítson minezt fél percben és ismét
üvöltenek…ismét kimentem és becsaptam az ajtót aztán remélem most már tényleg
elhúznak innen…de még hallom őket…remélem ma megkérdezi valaki az erasmus irodában,
hogy vagyok aztán el is mesélem…a mi konyhánkban ne üldögéljen senki sem……ezzelé
ismét jól indult a napunk..
Szóval ez a hetünk nem kezdődött a legjobban. Mi is állandóan
gondolunk Cristinara és az anyukájára. Ráadásul szegény Rosa itt maradt egyedül
az anyanyelvén senkivel nem tud beszélni, de mi itt vagyunk neki, nincsen
egyedül csak rossz az egész szituáció…Sőt jövő hét csütörtöktől együtt megyünk
Isztambulba reméljük Cristinaval együtt aki majd boldogan tér vissza hozzánk és
otthon is minden rendben lesz neki! :)
u.i.: heti érdekességünk: fényes, napos délután ebédelünk a konyhán
mikor a szembe lévő ablakban egy szép nagy bagoly üldögél….:D
Puszik otthonra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése