Erasmussal Konyában: Izmir, Efes, Sirince, Pamukkale

Judit beszámolója

Szóval most jönnek az izgalmas részek:) Élménybeszámolók a kirándulásainkról:

Mivel akkor akartunk utazni, mikor itt nemzeti ünnep volt, ezért nagy nehezen találtunk üres buszt, amire felfértünk, így megvettük az összes buszjegyet: Konya-Izmir, Izmir-Denizli, Denizli-Konya….

Péntek éjjel fél 1-kor az út mellett vártuk a buszt több mint fél órán keresztül, már azt hittük itt hagytak minket, de nem :) Az utazás hosszú volt és fárasztó, mivel egy rakás gyerekkel utaztunk együtt…

Reggel 8 órakor értünk Izmirbe. Az első utunk a nevezetességek felfedezése volt. Indulásunk előtt mindenki elmondta, hogy Izmir mennyire szép, csodálatos…Első benyomás, hát nem szép. Még járkáltunk nevezetességről nevezetességre, láttunk sok szegény embert, kéregetős gyerekeket, és a város maga nagyon koszos….Ami meg ezután jött, hát…Nem találtuk a szállásunkat, minden sarkon kérdezősködtünk, már több órája mást nem csináltunk csak kerestük a hotelt. Végre találtunk egy emberkét, akit csak követnünk kellett és elvitt a hotelhez :) A hotel lényege, hogy olcsó volt és csak két éjszaka!!! Fürdeni is szerettünk volna, de mindenki elmondta, hogy a strand nagyon-nagyon messze van….sajnos :(

Még első nap elmentünk a kikötőbe és hajókáztunk egyet de fele utunk ingyen volt... :P Ott találkoztunk egy emberkével, aki megtervezte nekünk a vasárnapot, mindent pontosan leírt, még azt is, hogy hányas buszra kell felszállnunk, hova menjünk először stb…

Másnap reggel korán keltünk és indultunk felfedezni a nevezetességeket: Efes: történelmi város, Mária szülőháza, utolsó állomás volt a híres bortermelő vidék Sirince, ahol 3 üveg borral jöttünk el fejenként :) és kóstoltunk vagy 8 félét.

Képzelhetitek egész nap csak utaztunk, sétáltunk, képeket csináltunk, nap végére hullák voltunk, de megérte.

Este mikor mentünk visszafelé a buszon találkoztunk egy török lánnyal, vele és a barátjával elmentünk vacsorázni, tanultunk új török szavakat (Alkolű cok severim: túl sok alkoholt ittam), sétáltunk a kikötőbe és utána mentünk vissza a szállásra. Visszafelé úton (ami úgy 5-10 perc) hát kiket láttunk : prostikat…:) Le akartuk őket fényképezni, de a biztonságunkat fontosabbnak tartottuk…ugye értitek miért…

Hétfőn reggel szokás szerint korai kelés, búcsú a szállástól és irány Denizli. Denizliből minibusszal eljutottunk Pamukkalebe, ami tényleg csodálatosan szép hely, aki itt jár Törökországba feltétlen menjen el oda. Fürdőruhára vetkőztünk és irány a víz. Sok gyönyörű képet csináltunk, beszélgettünk japán turistákkal, találkoztunk magyarokkal is, az egész délután ott töltöttük…Viszont 5-6 körül ránk sötétedett és kezdetét vette a rémálom, na most, hogy jutunk innen le a városba, hogy elérjük a buszunkat vissza Konyaba? Csak köröztünk-köröztünk, sehol semmi busz, minibusz. Aztán az egyik boltban dolgozó nő 10 líráért levitt minket a városközpontba, ott feltett egy minibuszra és onnan már közel volt a buszpályaudvar. Éhesen, fáradtan megérkeztünk, volt egy óránk, ettünk, átöltöztünk és kerestük a jó buszt. Rengeteg ember volt, mivel nemzeti ünnep vége volt, így mindenki utazott vissza az egyetemekre. Szokás szerint mutogattuk a jegyünket és kérdezősködtünk.

Az utazás éjjel ugyanolyan rossz volt, mint mikor Izmirbe mentünk, mögöttünk gyerekek ültek…sokszor megálltunk, még rám is szóltak, hogy halkítsam le a zenét, mert este van…A gyerek a Barbi haját szinte tépte amire már nagyon mérges volt…:D Kisebb gyerekek meg üvöltöttek állandóan….Hajnali 3 előtt előtt végre megérkeztünk Konyaba…

Első nap újból Konyaba, ami innentől csak Kenya. Indok: Tőlünk és a lengyelektől is mindenhol megkérdezték, hogy miért Konyaba mentetek, mikor ez a város a legunalmasabb, egy helyen lehet csak alkoholt kapni és ott is drága, és az 1 millió lakosú városba csak egyetlen egy diszkó van, ami drága…Szóval ugyanazt az utat végigjártuk ketten, amit a lengyelek, hasonló tapasztalatokkal gazdagodva tértünk mindnyájan haza :)

Első utunk minden kirándulás után a mosodába vezet, vajon miért, mindig minden ruhánk koszos és büdös, de ehhez már kezdünk hozzászokni. Egyre ügyesebbek vagyunk mosás téren, sprólolás végett összemosunk mindent és próbálunk beleférni egy mosógépbe :)

Szerdán voltunk iskolába, nem volt semmi különös, angol nyelvtan óránk volt…Utána ettünk menüt a spanyol lányokkal együtt és pihentünk, és megcsináltunk másnapra a házi feladatainkat. Este elmentünk egy Red Bullos rendezvényre, de nem voltunk sokáig…Szépen ahogy szoktuk megittuk az ingyen Red Bullt és viszlát :)

Csütörtökön kissé betegen keltem, mert szerdán egész nap fájt a fejem, mivel kint volt 20 fok, bent meg ezerrel nyomatták a fűtést. Komolyan nem értem én ezt a népet, jó idő van, de fáznak, tenger mellett élnek, de nem szeretnek fürdeni a tengerbe, komolyan kész vagyok ettől..Na mindegy csütörtök délután elmentem 3 hónapos jegyet venni az uszodába, egyből ott is maradtam. Olyan boldog voltam, végre aktív testmozgás. Fitness Clubba kezdtem, futással és egyéb gépeket is kipróbáltam, utána szaunáztam, de bajba kerültem. Amikor voltam akkor mix time volt, vagyis fiúk lányok együtt használhatnak mindent idő, de ez a szaunára nem vonatkozik. Mivel senki nem beszélt angolul, így én szépen beültem a szaunába, 15 percre rá valaki nyitja az ajtót és elkezd beszélni csak törökül meg mutogat. Hát gondoltam jól van, úgyis csak 15 percig akartam itt maradni :) Visszaértem a koliba, megettem a rosszul sikerült krumplis tésztám, kibontottam egy üveg bort és elkezdtünk készülődni egy újabb Red Bullos partira: Halloween party :)

Itt pedig a képek most csak ömlesztve :)