Hát nem is tudom, hol kezdjem az
első bejegyzésemet a blogunkba. :)
Törökország igen érdekes ország, a város ahol vagyunk, kész… mindenhol csak
hegyek és hegyek…minden viszonylag messze van. Az Egyetem területén az élet
unalmas…a város központjában viszont egyedül lányoknak nem ajánlatos mennie,
így nem sok választásunk marad. :)
Általában a Barbival mindenhova
együtt megyünk vagy csapódunk a többi erasmusos diákokhoz.. Akikkel sikerült
barátibb viszonyt kialakítanunk, azok a spanyol lányok és két lengyel csajszi. :)
Most beszámolok nektek azokról az
eseményekről, amit egyedül éltem át (Barbi nélkül).
Ideérkezésünk hetében elmentem egy
vasárnapi nap uszodába Samivel. Az első meglepetés akkor ért, mikor közölte,
hogy nem együtt fogunk úszni, mivel most csak lányok használhatják az uszodát.
Szeparálás a javából. :)
itt is, imádkozás közben is… Gondoltam, ha már eljöttem azért be is megyek. ½ órára
fizettem 15 TL, de ebben a szauna és fitness terem használata is benne volt.
Sami igen előrelátó volt, hogy
hozott nekem úszósapkát, lakatot a szekrényre és úszószemüveget (sajnos
kötelező volt használni). Már ideérkezésemkor feltűnt, hogy a török lányok
mennyire különbözőek, mint öltözködésileg, mint kinézetre… Az uszodában sem
volt másként, egy-két lányon bikini volt, még másokon egy hosszú kezeslábas,
pizsamaszerűség…Nem is értem, hogy abban hogyan tudnak úszni. :)
Úszás után elmentem szaunázni,
itt nem tudják, hogy kell a szaunát használni…Nálunk nem engednek be vizes fürdőruhában,
mivel könnyen fertőzést lehet kapni…őket ez nem érdekli ezek szerint, mert
simán bent ültek a meleg szaunába a hosszú fürdőruhájukba, én meg egyedül
ücsörögtem köztük meztelenül körbetekerve magamon a törölközőt. :) Reméltem
nem tiltanak ki miatta a szaunából, bár úgysem értettem volna mit mondanak,
mert senki nem beszélt angolul. :)
Az úszás után két napra rá
észrevettem, hogy a szemeim be vannak dagadva, első nap arra gondoltam biztos a
fáradságtól (mert nem aludtunk valami sokat), de második nap már egyre
rosszabbul nézett ki, így reggel lementem a kollégiumi koordinátorhoz, hogy el
kell mennem szemészhez. Előtte nap viszont már megbeszéltük Samivel, hogy
elmegyünk kirándulni, hát el is mentünk, de előtte még betértünk a kolival
szembeni kórházba. :)
 |
| a sok-sok blokk, kár, hogy homályos lett :) |
 |
A kórház jó nagy, tiszta és senki
nem beszél angolul. Van érvényes biztosításom, hát azt itt nem fogadják elL
Akkor azért nem kellett fizetnem a kezelésért, mert nem az én nevemmel mentem
be az orvoshoz, hanem Samiével.. Felírt a szemész két szemcseppet, amit még
most is használok, de már két nap után nem látszott a szemem semmiJ
(és csak 155 FT volt).
Hétvégén sem akartam unatkozni,
így elmentünk Samivel Meramba, Meram Konya egyik kerülete, a központtól busszal
20-25 perc volt…de innen ½ óra..A hely nagyon szép, végre láttam újra folyót,
tudtam sétálni a hegyek közelében, a kilátás fergetes…plusz a hobbimnak is
éltem, természetes vásárolgattam pár csecsebecsét. :) Ja és még ajándékot is kaptam. :)
 |
| kebab |
 |
| ebéd :) |
Megjegyzésem: Azért voltam
uszodába is meg Meramba is egyedül, mint erasmusos diák, mert a Barbi sem, a
spanyol lányok sem szeretnek annyira sportolni, ők inkább a passzív pihenések
híve: alvás, sorozat nézés stb..Én imádok úszni, túrázni….még jó, hogy eddig
jófej török emberekkel hozott össze a sors, így nem kell ezeket a
tevékenységeket nélkülöznöm. :)
Bár nem tudom uszodába megyek e még…Tegnap beszélgettem két lengyel diákkal és
hasonlóan közös az érdeklődésünk sport tekintetében, így remélhetőleg a
későbbiek folyamán tudok majd hozzájuk csatlakozni.
Amit még fontosnak tartok, hogy
megosszak veletek az, hogy egyik este rájöttem az indiai lány az én
szappanommal mossa ki a saját illetve a barátja ruháit, kézzel!! Azzal a
szappannal amivel én zuhanyozni szoktam…hát teljesen kész voltam, hogy nem
ismeri a mosógépet vagy mi van, de tényleg, azért a XXI. században nem mossa
már a zuhanyzóba kézzel a ruháit az én szappanommal!! Mondjuk már első
benyomásra is furcsának tűnt, de ezek után. Ja és a másik kedvenc tulajdonsága,
hogy szeret magában énekelni, dúdolgatni, mint a bolondok…Sajnos azt is
észrevettük az utcán sétálva, a villamoson utazva, hogy nemcsak az indiainak,
de elég sok török emberkének is kedvelt szokása énekelni…hát nálunk erre
mondjuk azt, hogy hát ez nem normális, de itt ez természetes, szóval nem
lepődjetek meg, ha 4 hónap után én is énekelve sétálgatok otthon. :))
Ma van az a nap, amikor
készülődünk a nagy kirándulásra Alanyába…és holnap pedig szülinapom. :) A
Barbi ma vett nekem ajándékot, tegnap én is megleptem azért magamat egy csinos
ruhával, amiről majd kép is készül Alanyába. :)
A mai bejegyzésem végén még
hozzátenném azt, amit már tudtok, hogy a szobánk elég kicsi, a szomszédaink
igénytelenek, mind a wc-fürdőbe, mind a konyhába..sajnos :) Pedig lányok, én nem
tudom, mi a szokás Lengyelországba, de itt aztán elengedik magukat rendesen, a
kosz megeszi őket, valamint minden reggel a szobájuk előtt megyek el (kénytelen
vagyok) és olyan bűz jön ki onnan, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni. Sajnos
nem tudják mi az a szellőztetés. :)
Itt Törökországba sem tudom magam
meghazudtolni nem én lennék az, aki már első nap rácsodálkozik, hogy húúú
mekkora kórház, rá egy héttel később meg már ott kötöttem ki. Valamint minden
nap ér valami baleset, a testemet már kék- zöld foltok díszítik, az ujjamat is
elvágtam már…kétszer majdnem elcsapott egy kocsi….Itt a közlekedés a legveszélyesebb…ezt
komolyan mondom, itt nincs olyan, hogy közlekedési szabályok…Ha piros, ha zöld mindenki
futkoss át az úton, a kocsik csak úgy száguldoznak….Ezt a legnehezebb
megszokni, hogy még a zebrán sem vagyok biztonságban….
Sajnos itt, ahogy már írtam/írtuk
nem szerencsés egyedül mászkálni, viszont néha jól esne egy kis magány…otthon
megszoktam, hogy mindig tudtam időt szakítani arra, hogy végre egyedül legyek, hát
itt nem tudom, hogy fogom ezt megoldani, ha szükségét érzem rá…Erre lesz jó az
úszás, szaunázás…
A Saminek nagyon sok mindent
köszönhetünk már, nagyon kedves velünk, mindig mindenhova elkísér minket,
megmutat mindent, ellát török speciális ételekkel és gyümölcsökkel. :)
Sami nagybátyjának van egy írószer boltja az egyetem területén. Ma kaptam tőle
ajándékot a szülinapomraJ
Nagyon kedves volt tőle..Az biztos, hogy a negatív dolgok ellenére (a sok
papirmunka, bonyodalom az egyetemek között, koli díj, tartózkodási engedély,
angol nyelv..)a török emberek kedvesebbek és segítőkészebbek, mint mi vagyunk…náluk
szokás mindig kezet fogni és puszit adni, ami mondjuk nekem annyira nem jön át,
mivel szeretem megtartani a távolságot az emberekkel..de nem baj ez legyen a
legkisebb problémám. :)
Ha hiszitek ha nem azért a Samin kívül vannak más török ismerőseink is. :)
Barbi mesél
Szombat
Judit elment Meramba Samivel mint
azt írta már én pedig pihentem, rendezgettem a dolgaimat, megírtam az előző
blogbejegyzést és sorozatoztam :) Míg Jucus nem jött vissza addig
lefényképeztem milyen szép volt az ég.
Vasárnap
Nem tudom már mi volt, szerintem
semmi érdekes ha nem emlékszünk rá. Csak a pihenés….:)
Hétfő
Suli, török nyelven… Nem az a
tanár jött be aki eredetileg meg van adva. Egy nő jött és szépen elkezdte
törökül az órát, mindenki bemutatkozott neki, mikor hozzánk ért és megtudta,
hogy Erasmusos diákok vagyunk nem zavartatta magát folytatta törökül az órát…:D
Igazán érdekes volt..a feladatokat leírtuk azok angolul voltak de a
megbeszélésük már nem…sebaj spanyol csajszikkal elvoltunk…
Kora délután lepihentünk, mert
később Samivel találkoztunk. Pihenés nagyon nem volt mert kétszer csengett a
szobai telefon és mire felkeltem és felvettem volna már nem volt senki vonalban…Később
mondták a spanyolok, hogy a lengyel srácok hívtak végig mindenkit, hogy mi a
helyzet..hát megmondtam volna, hogy az a helyzet, hogy igazán szeretnék aludni már
végre egyet…:D Épp, hogy elaludtam már arra keltem, hogy Judit beszél egy
töröknek aki beakart mutatni az új szomszédunknak (jaa mert akkor már 2 napja
új szomszédunk volt aki köszönni sem tudott nemhogy bemutatkozni…), a török
gyerek meg kérdezi, hogy hol a másik magyar. Erre kinéztem az ágyból, el tudom
képzelni milyen fejjel, aztán vették végre a lapot, hogy aludni szeretnénk….:D
Találkoztunk Samivel aki segített
(volna) nekünk abban hogy tudjunk venni villamosra elektronikus kártyát, de
természetesen ehhez is még egy papírt ki kell tölteni, amihez szükséges a tartózkodási
engedélyünk és az itteni diákunk, ezek persze még nincsenek.
Ezután elmentünk Bosna Hersekbe,
Sami elvitt minket egy rendkívül „olcsó” helyre… Annyira meg akarta kóstoltatni
velünk a goffrit a múltkor, hogy most azt rendeltünk (nem mintha nem tudnánk mi
az a goffri….) Mindketten ittunk hozzá kávét.
Ahhoz képest, hogy drága hely a
gyorsaságot nem siették el. Persze a pincérünket ismerte Sami, egyébként
rengeteg ismerőse van, akármikor megyünk vele valahova mindig mindenhol van
ismerőse…
Maga a hely amúgy nagyon jól néz
ki belülről, sajnos képek nincsenek de talán legközelebb…
Ezen a napon volt Judit apukájának
a szülinapja amire mi is (a szabály ellenére) koccintottunk egy kis pálinkával
a spanyol csajokkal. Felvettük videóra milyen képet vágnak mikor lehúzzák a
páleszt..:D hát nagyon vicces videó lett :D sajnos ezt nem publikálhatom de
majd egyszer talán láthatjátok :)
Kedd – Rendőrség, tartózkodási
engedély
Ahhoz, hogy hivatalosan itt
legyenek az erasmusos diákok tartózkodási engedély kell. 8:30-ra volt
megbeszélve az indulás a koli elől, külön busszal. Mi már 7-kor felkeltünk mert
a szomszédaink csapkodják az ajtókat, ordítanak…persze fél 9-kor nem sikerült
elindulnunk. A buszon mindenki megkapta a saját mappáját amit majd oda kell
adni a rendőrségen. Rendőrségre odaérve hármasával sorba álltunk és vártunk.
Judit előbb végzett mint én, míg más bent volt addig mondta, hogy 175 TL
helyett csak 172 lírába (20-21 E Ft) kerül a tartózkodási engedélyünk…míg
vártunk a spanyol csajok mutatták, hogy milyen vízumuk van..mi már láttuk, hogy
ebből gond lesz mert nem mentek el Spanyolországba a török nagykövetségre mint
mi és nem onnan kértek vízumot hanem megvették a turista vízumot Isztambulba a
reptéren..Judittal mondtuk inkább nem szólunk nekik, hogy ez így nem okés,
legalább addig ne idegeskedjenek. Mikor mi kerültünk sorra persze nem volt jó
nekik és az első amit mondtak nekik, hogy haza kell menniük, kérni és vissza.
De voltak olyan rendesek, hogy nem tudom, hogy oldották meg a rendőrségen de
megkapták az engedélyt. Egyébként nem értjük, hogy nekik miért nem szólt bárki
is erről..nekünk erre külön felhívták a figyelmünket.
A rendőrség után elmentünk teázni
egyet,
 |
| csak erasmusos diákok hátul feketében áll Tes :) |
 |
| Judit, Rosa, én, Cristina :) |
utána pedig a Mevlana múzeumba mert pár lengyel megakarta nézni. Mondtuk
Tes-nek, hogy mi nem megyünk be mert már voltunk és kint megvárjuk őket a
bejáratnál, mondta okés 1,5 óra múlva találkozunk.
Addig míg vártunk
elsétáltunk 200 méterrel odébb ahol árusok voltak. 1 óra múlva visszaértünk és
vártunk, vártunk, vártunk….2 óra eltel csak vártunk, vártunk, vártunk…gondoltuk
megnézték a múzeumot lehet beültek a benti étterembe kajálni mindjárt jönnek de
már 3 órája csak vártunk, vártunk, vártunk…3 óra után meguntuk az egészet és
elindultunk vissza a koliba.
Gyors beugrottunk enni valamit mert nem ettünk
semmit egész nap, az első kajánk negyed 4-kor volt
 |
| kebab :) |
Mikor végeztünk elindultunk
a bazáron keresztül azt hittük sose találunk onnan ki..:D és mint a filmekbe elkezdett
esni az eső, rosszabb már nem jöhet gondoltuk (de jött). Villamosra felülve még
40 percet utaztunk..mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy ha becsuktuk volna
a szemünket 2 perc alatt elaludtunk volna…
Az első olyan pillanat volt ez
mióta itt vagyunk, hogy fáradtak, éhesek, mérgesek, kiakadtak voltunk és ha
most nem bőgünk akkor sosem (nem bőgtünk de közel jártunk már)
5 órakor értünk
vissza a koliba egyszerre Tes irodája felé vettük az irányt. Bementünk
köszöntünk, mondtuk, hogy csak vártunk 3 órán keresztül de sehol senki...jött
egyszerre a sűrű bocsánatkérés, hogy ne haragudjunk elfelejtett minket és
jézusom tényleg bocsánat…mi „őszinte” mosollyal mondtuk ohh nem probléma….
Végre beértünk
a szobánkba ahol bekapcsolva a gépet észleltük, hogy van rosszabb mégpedig az,
hogy nincs megint netünk…inkább lefeküdtünk aludni de később se volt net,
illetve ha volt nem lehetett rendesen skypeolni vagy bármi mást csinálni…
Az egyik
legjobb hozzászólás a netünkkel kapcsolatban a világhálón:
„lehet a gasztronómiával tanult kolléganőink elégedettek,
de hogy a török net, párját ritkítóan szar az holt biztos :D már egy órája
keressük egymást az éterben, de nem sikerül meglelni egymást!!! :D”
Egyben mindenki
kérdésére választ adjok igen elégedettek vagyunk az ételekkel és nem csak azért
vannak fent mindig kajás képek mert folyamatosan eszünk :D egyszerűen muszáj
megmutatni :D
Míg várakoztunk
addig odajött egy diákcsoport akik házi feladatnak kapták, hogy interjút kell
készíteniük turistákkal (turizmus hallgatók voltak). Sablon kérdések-sablon
válaszok…Elmentek 1 percen belül jött a másik csoport, Judit már kérdezte is,
hogy házi feladat? :D mondták igen, szóval ismét sablon kérdések és válaszok…
 |
| egyik csoport |
A keddi nap nem
a miénk volt de hát ez a mi formánk…kezdünk hozzászokni…
Szerda
Reggel Judit megdicsérte
az egyik itt dolgozó nőt, hogy milyen csinos. Ez a nő nagyon kedves velünk meg aranyos,
mindig próbál beszélgetni angolul (szerintünk most tanul) jól öltözködik csak a
feje tisztára olyan mint a Szörny Ellának..sötétben félelmetes :D
Délután
elmentünk az egészségügyi központba Samivel a biztosításunkkal kapcsolatban
érdeklődni. Ezután elmentünk hozzá, csinált nekünk teát megkínált kajával :)
kaptunk tőle gyümölcsöket :) hazaérve a netünk világra szólóan pompás
volt..este 11-kor már a BK-t is visszanéztük és gondoltuk végre korán fekvés
mikor megjelentek a spanyol csajszik :D fél 1-kor sikerült lefeküdnünk, de
legalább jót beszélgettünk :)
Csütörtök
Tegnap kimostuk
a ruháinkat mára megszáradtak és kivasaltuk őket. Itt mosunk, vasalunk:
Vasalás után elmentünk
az egyetemi könyvtárba megnézni de még nem térképeztük fel. Addig is pár kép
milyen is.
 |
| valami készül... |
Elmentünk a
könyvtárban található remek olcsó büfébe és végre meleg reggelit ehettem és kávét
ittunk, nekünk a pohár nagyon bejön :)
A wc a könyvtárban, amihez
hasonlót nem szeretnénk többször látni :D Bár épp at beszéltük ezek után
bármilyen magyar nyilvánosba elmerünk menni ha szükséges. :D
Most pedig készülődünk
a holnap kezdődő alanyai utunkra :) Reggel 8 körül indulunk vasárnap érkezünk,
szóval jövő hét elején lesz mit mesélni :)
Mint Judit is
említette, holnap lesz a szülinapja ezért megleptem egy mp3 lejátszóval, amit
már kinézett magának, mert az övét otthon hagyta és ilyen hosszú utakra zene
nélkül nem lehet menni :)
Szóval, holnap
Alanyába Judit szülinapi parti!! :)
u.i.: még két
dolgot akartam mutatni mindig :)
ez a
kupakgyűjtési módszer tetszik :) a buszállomáson van
ez pedig Red Bull
ajándékba Tes-től mindenkinek, elsőnek nem értettük az üzenetet a hűtőn de
kinyitottuk aztán megvilágosodtunk :D
Közben kopogtak a lengyel fiúk, hogy elhívjanak minket valami partiba, de sokat nem leszünk mert holnapra Ők is pihenni akarnak...sosem jön össze a pihenés tervünk :D de miért is ne mennénk el a partiba :))
Puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése