Judit kezdi - Barbi folytatja :)

Judit mesél

Hát nem is tudom, hol kezdjem az első bejegyzésemet a blogunkba. :) Törökország igen érdekes ország, a város ahol vagyunk, kész… mindenhol csak hegyek és hegyek…minden viszonylag messze van. Az Egyetem területén az élet unalmas…a város központjában viszont egyedül lányoknak nem ajánlatos mennie, így nem sok választásunk marad. :)

Általában a Barbival mindenhova együtt megyünk vagy csapódunk a többi erasmusos diákokhoz.. Akikkel sikerült barátibb viszonyt kialakítanunk, azok a spanyol lányok és két lengyel csajszi. :)

Most beszámolok nektek azokról az eseményekről, amit egyedül éltem át (Barbi nélkül).

Ideérkezésünk hetében elmentem egy vasárnapi nap uszodába Samivel. Az első meglepetés akkor ért, mikor közölte, hogy nem együtt fogunk úszni, mivel most csak lányok használhatják az uszodát. Szeparálás a javából. :) itt is, imádkozás közben is… Gondoltam, ha már eljöttem azért be is megyek. ½ órára fizettem 15 TL, de ebben a szauna és fitness terem használata is benne volt.

Sami igen előrelátó volt, hogy hozott nekem úszósapkát, lakatot a szekrényre és úszószemüveget (sajnos kötelező volt használni). Már ideérkezésemkor feltűnt, hogy a török lányok mennyire különbözőek, mint öltözködésileg, mint kinézetre… Az uszodában sem volt másként, egy-két lányon bikini volt, még másokon egy hosszú kezeslábas, pizsamaszerűség…Nem is értem, hogy abban hogyan tudnak úszni. :)

Úszás után elmentem szaunázni, itt nem tudják, hogy kell a szaunát használni…Nálunk nem engednek be vizes fürdőruhában, mivel könnyen fertőzést lehet kapni…őket ez nem érdekli ezek szerint, mert simán bent ültek a meleg szaunába a hosszú fürdőruhájukba, én meg egyedül ücsörögtem köztük meztelenül körbetekerve magamon a törölközőt. :) Reméltem nem tiltanak ki miatta a szaunából, bár úgysem értettem volna mit mondanak, mert senki nem beszélt angolul. :)

Az úszás után két napra rá észrevettem, hogy a szemeim be vannak dagadva, első nap arra gondoltam biztos a fáradságtól (mert nem aludtunk valami sokat), de második nap már egyre rosszabbul nézett ki, így reggel lementem a kollégiumi koordinátorhoz, hogy el kell mennem szemészhez. Előtte nap viszont már megbeszéltük Samivel, hogy elmegyünk kirándulni, hát el is mentünk, de előtte még betértünk a kolival szembeni kórházba. :)

a sok-sok blokk, kár, hogy homályos lett :)

 A kórház jó nagy, tiszta és senki nem beszél angolul. Van érvényes biztosításom, hát azt itt nem fogadják elL Akkor azért nem kellett fizetnem a kezelésért, mert nem az én nevemmel mentem be az orvoshoz, hanem Samiével.. Felírt a szemész két szemcseppet, amit még most is használok, de már két nap után nem látszott a szemem semmiJ (és csak 155 FT volt).

Hétvégén sem akartam unatkozni, így elmentünk Samivel Meramba, Meram Konya egyik kerülete, a központtól busszal 20-25 perc volt…de innen ½ óra..A hely nagyon szép, végre láttam újra folyót, tudtam sétálni a hegyek közelében, a kilátás fergetes…plusz a hobbimnak is éltem, természetes vásárolgattam pár csecsebecsét. :) Ja és még ajándékot is kaptam. :)

kebab

ebéd :)

Megjegyzésem: Azért voltam uszodába is meg Meramba is egyedül, mint erasmusos diák, mert a Barbi sem, a spanyol lányok sem szeretnek annyira sportolni, ők inkább a passzív pihenések híve: alvás, sorozat nézés stb..Én imádok úszni, túrázni….még jó, hogy eddig jófej török emberekkel hozott össze a sors, így nem kell ezeket a tevékenységeket nélkülöznöm. :) Bár nem tudom uszodába megyek e még…Tegnap beszélgettem két lengyel diákkal és hasonlóan közös az érdeklődésünk sport tekintetében, így remélhetőleg a későbbiek folyamán tudok majd hozzájuk csatlakozni.

Amit még fontosnak tartok, hogy megosszak veletek az, hogy egyik este rájöttem az indiai lány az én szappanommal mossa ki a saját illetve a barátja ruháit, kézzel!! Azzal a szappannal amivel én zuhanyozni szoktam…hát teljesen kész voltam, hogy nem ismeri a mosógépet vagy mi van, de tényleg, azért a XXI. században nem mossa már a zuhanyzóba kézzel a ruháit az én szappanommal!! Mondjuk már első benyomásra is furcsának tűnt, de ezek után. Ja és a másik kedvenc tulajdonsága, hogy szeret magában énekelni, dúdolgatni, mint a bolondok…Sajnos azt is észrevettük az utcán sétálva, a villamoson utazva, hogy nemcsak az indiainak, de elég sok török emberkének is kedvelt szokása énekelni…hát nálunk erre mondjuk azt, hogy hát ez nem normális, de itt ez természetes, szóval nem lepődjetek meg, ha 4 hónap után én is énekelve sétálgatok otthon. :))

Ma van az a nap, amikor készülődünk a nagy kirándulásra Alanyába…és holnap pedig szülinapom. :) A Barbi ma vett nekem ajándékot, tegnap én is megleptem azért magamat egy csinos ruhával, amiről majd kép is készül Alanyába. :)

A mai bejegyzésem végén még hozzátenném azt, amit már tudtok, hogy a szobánk elég kicsi, a szomszédaink igénytelenek, mind a wc-fürdőbe, mind a konyhába..sajnos :) Pedig lányok, én nem tudom, mi a szokás Lengyelországba, de itt aztán elengedik magukat rendesen, a kosz megeszi őket, valamint minden reggel a szobájuk előtt megyek el (kénytelen vagyok) és olyan bűz jön ki onnan, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni. Sajnos nem tudják mi az a szellőztetés. :)

Itt Törökországba sem tudom magam meghazudtolni nem én lennék az, aki már első nap rácsodálkozik, hogy húúú mekkora kórház, rá egy héttel később meg már ott kötöttem ki. Valamint minden nap ér valami baleset, a testemet már kék- zöld foltok díszítik, az ujjamat is elvágtam már…kétszer majdnem elcsapott egy kocsi….Itt a közlekedés a legveszélyesebb…ezt komolyan mondom, itt nincs olyan, hogy közlekedési szabályok…Ha piros, ha zöld mindenki futkoss át az úton, a kocsik csak úgy száguldoznak….Ezt a legnehezebb megszokni, hogy még a zebrán sem vagyok biztonságban….

Sajnos itt, ahogy már írtam/írtuk nem szerencsés egyedül mászkálni, viszont néha jól esne egy kis magány…otthon megszoktam, hogy mindig tudtam időt szakítani arra, hogy végre egyedül legyek, hát itt nem tudom, hogy fogom ezt megoldani, ha szükségét érzem rá…Erre lesz jó az úszás, szaunázás…

A Saminek nagyon sok mindent köszönhetünk már, nagyon kedves velünk, mindig mindenhova elkísér minket, megmutat mindent, ellát török speciális ételekkel és gyümölcsökkel. :) Sami nagybátyjának van egy írószer boltja az egyetem területén. Ma kaptam tőle ajándékot a szülinapomraJ Nagyon kedves volt tőle..Az biztos, hogy a negatív dolgok ellenére (a sok papirmunka, bonyodalom az egyetemek között, koli díj, tartózkodási engedély, angol nyelv..)a török emberek kedvesebbek és segítőkészebbek, mint mi vagyunk…náluk szokás mindig kezet fogni és puszit adni, ami mondjuk nekem annyira nem jön át, mivel szeretem megtartani a távolságot az emberekkel..de nem baj ez legyen a legkisebb problémám. :) Ha hiszitek ha nem azért a Samin kívül vannak más török ismerőseink is. :)

Barbi mesél

Szombat

Judit elment Meramba Samivel mint azt írta már én pedig pihentem, rendezgettem a dolgaimat, megírtam az előző blogbejegyzést és sorozatoztam :) Míg Jucus nem jött vissza addig lefényképeztem milyen szép volt az ég.

Vasárnap

Nem tudom már mi volt, szerintem semmi érdekes ha nem emlékszünk rá. Csak a pihenés….:)

Hétfő

Suli, török nyelven… Nem az a tanár jött be aki eredetileg meg van adva. Egy nő jött és szépen elkezdte törökül az órát, mindenki bemutatkozott neki, mikor hozzánk ért és megtudta, hogy Erasmusos diákok vagyunk nem zavartatta magát folytatta törökül az órát…:D Igazán érdekes volt..a feladatokat leírtuk azok angolul voltak de a megbeszélésük már nem…sebaj spanyol csajszikkal elvoltunk…

Kora délután lepihentünk, mert később Samivel találkoztunk. Pihenés nagyon nem volt mert kétszer csengett a szobai telefon és mire felkeltem és felvettem volna már nem volt senki vonalban…Később mondták a spanyolok, hogy a lengyel srácok hívtak végig mindenkit, hogy mi a helyzet..hát megmondtam volna, hogy az a helyzet, hogy igazán szeretnék aludni már végre egyet…:D Épp, hogy elaludtam már arra keltem, hogy Judit beszél egy töröknek aki beakart mutatni az új szomszédunknak (jaa mert akkor már 2 napja új szomszédunk volt aki köszönni sem tudott nemhogy bemutatkozni…), a török gyerek meg kérdezi, hogy hol a másik magyar. Erre kinéztem az ágyból, el tudom képzelni milyen fejjel, aztán vették végre a lapot, hogy aludni szeretnénk….:D 

Találkoztunk Samivel aki segített (volna) nekünk abban hogy tudjunk venni villamosra elektronikus kártyát, de természetesen ehhez is még egy papírt ki kell tölteni, amihez szükséges a tartózkodási engedélyünk és az itteni diákunk, ezek persze még nincsenek.

Ezután elmentünk Bosna Hersekbe, Sami elvitt minket egy rendkívül „olcsó” helyre… Annyira meg akarta kóstoltatni velünk a goffrit a múltkor, hogy most azt rendeltünk (nem mintha nem tudnánk mi az a goffri….) Mindketten ittunk hozzá kávét. 

Ahhoz képest, hogy drága hely a gyorsaságot nem siették el. Persze a pincérünket ismerte Sami, egyébként rengeteg ismerőse van, akármikor megyünk vele valahova mindig mindenhol van ismerőse…

Maga a hely amúgy nagyon jól néz ki belülről, sajnos képek nincsenek de talán legközelebb…

Ezen a napon volt Judit apukájának a szülinapja amire mi is (a szabály ellenére) koccintottunk egy kis pálinkával a spanyol csajokkal. Felvettük videóra milyen képet vágnak mikor lehúzzák a páleszt..:D hát nagyon vicces videó lett :D sajnos ezt nem publikálhatom de majd egyszer talán láthatjátok :)

Kedd – Rendőrség, tartózkodási engedély

Ahhoz, hogy hivatalosan itt legyenek az erasmusos diákok tartózkodási engedély kell. 8:30-ra volt megbeszélve az indulás a koli elől, külön busszal. Mi már 7-kor felkeltünk mert a szomszédaink csapkodják az ajtókat, ordítanak…persze fél 9-kor nem sikerült elindulnunk. A buszon mindenki megkapta a saját mappáját amit majd oda kell adni a rendőrségen. Rendőrségre odaérve hármasával sorba álltunk és vártunk. Judit előbb végzett mint én, míg más bent volt addig mondta, hogy 175 TL helyett csak 172 lírába (20-21 E Ft) kerül a tartózkodási engedélyünk…míg vártunk a spanyol csajok mutatták, hogy milyen vízumuk van..mi már láttuk, hogy ebből gond lesz mert nem mentek el Spanyolországba a török nagykövetségre mint mi és nem onnan kértek vízumot hanem megvették a turista vízumot Isztambulba a reptéren..Judittal mondtuk inkább nem szólunk nekik, hogy ez így nem okés, legalább addig ne idegeskedjenek. Mikor mi kerültünk sorra persze nem volt jó nekik és az első amit mondtak nekik, hogy haza kell menniük, kérni és vissza. De voltak olyan rendesek, hogy nem tudom, hogy oldották meg a rendőrségen de megkapták az engedélyt. Egyébként nem értjük, hogy nekik miért nem szólt bárki is erről..nekünk erre külön felhívták a figyelmünket.

A rendőrség után elmentünk teázni egyet,

csak erasmusos diákok hátul feketében áll Tes :)

Judit, Rosa, én, Cristina :)

utána pedig a Mevlana múzeumba mert pár lengyel megakarta nézni. Mondtuk Tes-nek, hogy mi nem megyünk be mert már voltunk és kint megvárjuk őket a bejáratnál, mondta okés 1,5 óra múlva találkozunk.

Addig míg vártunk elsétáltunk 200 méterrel odébb ahol árusok voltak. 1 óra múlva visszaértünk és vártunk, vártunk, vártunk….2 óra eltel csak vártunk, vártunk, vártunk…gondoltuk megnézték a múzeumot lehet beültek a benti étterembe kajálni mindjárt jönnek de már 3 órája csak vártunk, vártunk, vártunk…3 óra után meguntuk az egészet és elindultunk vissza a koliba. 

Gyors beugrottunk enni valamit mert nem ettünk semmit egész nap, az első kajánk negyed 4-kor volt

kebab :)

Mikor végeztünk elindultunk a bazáron keresztül azt hittük sose találunk onnan ki..:D és mint a filmekbe elkezdett esni az eső, rosszabb már nem jöhet gondoltuk (de jött). Villamosra felülve még 40 percet utaztunk..mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy ha becsuktuk volna a szemünket 2 perc alatt elaludtunk volna…

Az első olyan pillanat volt ez mióta itt vagyunk, hogy fáradtak, éhesek, mérgesek, kiakadtak voltunk és ha most nem bőgünk akkor sosem (nem bőgtünk de közel jártunk már)

5 órakor értünk vissza a koliba egyszerre Tes irodája felé vettük az irányt. Bementünk köszöntünk, mondtuk, hogy csak vártunk 3 órán keresztül de sehol senki...jött egyszerre a sűrű bocsánatkérés, hogy ne haragudjunk elfelejtett minket és jézusom tényleg bocsánat…mi „őszinte” mosollyal mondtuk ohh nem probléma….

Végre beértünk a szobánkba ahol bekapcsolva a gépet észleltük, hogy van rosszabb mégpedig az, hogy nincs megint netünk…inkább lefeküdtünk aludni de később se volt net, illetve ha volt nem lehetett rendesen skypeolni vagy bármi mást csinálni…

Az egyik legjobb hozzászólás a netünkkel kapcsolatban a világhálón:

„lehet a gasztronómiával tanult kolléganőink elégedettek, de hogy a török net, párját ritkítóan szar az holt biztos :D már egy órája keressük egymást az éterben, de nem sikerül meglelni egymást!!! :D”

Egyben mindenki kérdésére választ adjok igen elégedettek vagyunk az ételekkel és nem csak azért vannak fent mindig kajás képek mert folyamatosan eszünk :D egyszerűen muszáj megmutatni :D

Míg várakoztunk addig odajött egy diákcsoport akik házi feladatnak kapták, hogy interjút kell készíteniük turistákkal (turizmus hallgatók voltak). Sablon kérdések-sablon válaszok…Elmentek 1 percen belül jött a másik csoport, Judit már kérdezte is, hogy házi feladat? :D mondták igen, szóval ismét sablon kérdések és válaszok…

egyik csoport

A keddi nap nem a miénk volt de hát ez a mi formánk…kezdünk hozzászokni…

Szerda

Reggel Judit megdicsérte az egyik itt dolgozó nőt, hogy milyen csinos. Ez a nő nagyon kedves velünk meg aranyos, mindig próbál beszélgetni angolul (szerintünk most tanul) jól öltözködik csak a feje tisztára olyan mint a Szörny Ellának..sötétben félelmetes :D

Délután elmentünk az egészségügyi központba Samivel a biztosításunkkal kapcsolatban érdeklődni. Ezután elmentünk hozzá, csinált nekünk teát megkínált kajával :) kaptunk tőle gyümölcsöket :) hazaérve a netünk világra szólóan pompás volt..este 11-kor már a BK-t is visszanéztük és gondoltuk végre korán fekvés mikor megjelentek a spanyol csajszik :D fél 1-kor sikerült lefeküdnünk, de legalább jót beszélgettünk :)

Csütörtök

Tegnap kimostuk a ruháinkat mára megszáradtak és kivasaltuk őket. Itt mosunk, vasalunk:

 

Vasalás után elmentünk az egyetemi könyvtárba megnézni de még nem térképeztük fel. Addig is pár kép milyen is. 

valami készül...

 

 

 

 

Elmentünk a könyvtárban található remek olcsó büfébe és végre meleg reggelit ehettem és kávét ittunk, nekünk a pohár nagyon bejön :)

A wc a könyvtárban, amihez hasonlót nem szeretnénk többször látni :D Bár épp at beszéltük ezek után bármilyen magyar nyilvánosba elmerünk menni ha szükséges. :D 

Most pedig készülődünk a holnap kezdődő alanyai utunkra :) Reggel 8 körül indulunk vasárnap érkezünk, szóval jövő hét elején lesz mit mesélni :)

Mint Judit is említette, holnap lesz a szülinapja ezért megleptem egy mp3 lejátszóval, amit már kinézett magának, mert az övét otthon hagyta és ilyen hosszú utakra zene nélkül nem lehet menni :)

Szóval, holnap Alanyába Judit szülinapi parti!! :)

u.i.: még két dolgot akartam mutatni mindig :)

ez a kupakgyűjtési módszer tetszik :) a buszállomáson van

ez pedig Red Bull ajándékba Tes-től mindenkinek, elsőnek nem értettük az üzenetet a hűtőn de kinyitottuk aztán megvilágosodtunk :D

Közben kopogtak a lengyel fiúk, hogy elhívjanak minket valami partiba, de sokat nem leszünk mert holnapra Ők is pihenni akarnak...sosem jön össze a pihenés tervünk :D de miért is ne mennénk el a partiba :))

Puszi mindenkinek!

Nem tűntünk el

Merhaba!

Csak annyi történt, hogy szinte minden nap volt valami, este értünk haza akkor gyors skype mindkettőnknek és már éjfél felé jártunk. Ilyenkor már kinek van kedve írni valamit is.

Ennek a hátránya, hogy tolódnak a dolgok halmozódnak a történetek..na de most szinte minden itt lesz :)

Péntek

Judittal nekiindultunk Bosna Hersekbe, Konya egyik részébe, ami 15 perc sétára van az egyetemtől. Itt rengeteg török egyetemista lakik és csütörtökön is itt voltunk. Kicsit felfedezve jutottunk el egy parkba. :) 

Egyetemi rész bejárata

parkban

 

 

  

Visszaindultunk a koliba aztán épp készültünk kajálni mikor kopogott az egyik erasmusos srác, hogy ma elmennek egyet összeülni egyik török ismerősüknél ha akarunk csatlakozzunk. Mi csatlakoztunk, hogy megismerjük végre a többi Erasmusost :)

Íme azok akik eljöttek:

2 spanyol, 9 lengyel, 2 magyar és 2 török házigazda :)

Spanyol lányok nagyon aranyosak illetve még 2 lengyel lánnyal beszélgettünk többet.

Szombat

Elvannal és Samival találkoztunk akik kicsit jobban megmutatták a várost nekünk :)

Sétáltunk a kultúr parknál, megnéztünk belülről egy dzsámit. Azt nem tudom, hogy legnagyobb vagy 2. legnagyobb dzsámi Konyában mivel szombaton még a legnagyobb volt vasárnap már a 2. legnagyobb. :D Elvan gondoskodott arról, hogy legyen a hajunk eltakarva :) Egyébként nagyon szép volt belülről.

Voltunk a Mevlana múzeumban (Mevlana: misztikus filozófus és költő volt). Ez népszerű hely, rengeteg turista volt itt és maga a múzeum és területe is szép.

Láthattuk a Mevlana sírját, bölcsességeit, olvashattunk Korán idézeteket (ha tudnánk arabul :D).

Mevlana hét híres tanácsa:

     1. Legyél olyan bőkezű és segítőkész, mint a folyóvíz!
     2. Legyél olyan irgalmas és kegyelmes, mint a Nap!
     3. Legyél olyan, mint a takaró, ha mások hiányosságát látod!
     4. Legyél olyan, mint a halál a haraggal és a nyugtalansággal szemben!
     5. Legyél olyan szerény és alázatos, mint az anyaföld!
     6. Legyél olyan elfogadó, mint a tenger!
     7. Vagy olyannak mutasd magad, mint amilyen vagy! Vagy légy olyan, amilyennek mutatod magad!

Múzeum után sétálgattunk, betértünk egy bazárba illetve egy állításuk szerint kicsi zöldség-gyümölcs piacra :D

Majd elmentünk enni lahmacunt :)

Végül a város közepén található Aladdin dombra mentünk ahol teáztunk.

Visszaérve fáradtan ágyba estünk :)

Vasárnap

Sami elvitt minket Konya másik részére egy bevásárlóközpontba. Első minibusszos élményünk, többször nem akarjuk kipróbálni (legalábbis be a városba biztosan marad a villamos :D).

Miután nem okoztunk csalódást magunknak és vásároltunk, Sami meghívott minket baklavát enni. Finom de iszonyúan édes.

pisztáciás baklava

Hétfő - Erasmus orientációs nap

Mindenki bemutatkozott, meghallgattunk pár szabályt, megmutatták videóban Törökország szép helyeit stb.

Kiderült, hogy a kollégiumhoz nem jár nekünk a napi kétszeri kaja. Ezen jól kiakadt mindenki, Tes a koli koordinátor mondta, írjuk le egy papírra, hogy mi a gondunk Ő pedig majd továbbítja. Nagyon rendes egyébként. A problémáink kb. a következők voltak:

Havi 100 euró nagyon drága: iszonyú rossz nettel, kaja és konyhai felszerelés nélkül, kicsi szobával. Tavaly 50 Euro volt kajával együtt. Még döntés nincs, hogy mi lesz ebből majd talán hétfőn.

Ezután rengeteg papírt kellett kitöltenünk törökül, megismertük a mentor diákokat akik segítettek nekünk ebben.

Majd mindenkinek el kellett menni abba az épületbe ahol tanulni fog...erről inkább nem írunk mert iszonyú mérgesek vagyunk még most is..aki tudja miről beszélek tudja, aki nem annak majd egyszer elmondom...mindenesetre a fele mondandónkat nem lehetne szép szóval leírni így ugorjunk....

Kedd

Samival elmentünk Beysehirbe. Itt van Törökország 2. legnagyobb tava, hát nem is volt kicsi. :D

Busszal mentünk kb 1,5 órás volt az út. Mikor leszálltunk a semmi közepén már megfordult a fejünkben mennyit kell menni a tóhoz, mikor Sami mutatta, hogy itt a haverja. Judittal elindultunk egy tragacs kocsi felé mikor Sami megszólalt, hogy nem az hanem ez. Egy szuper Nissan kocsival várt minket a haverja. Judittal egymásra néztünk, hogy nem is hisszük el, hogy jó kocsival fogunk közlekedni :D és mindketten automatikusan a roncs felé vettük az irányt :D

A tó egy része:

Sajnos az eső elkezdett esni ezért leültünk egyet teázni majd a fiúk megmutattak nekünk egy dzsámit, ahol idős nénik kötögettek és próbáltak ránk sózni kötött zoknit, kesztyűt meg sálakat. De köszönjük nem...

Ezután elvittek minket kajálni mindenki halat evett csak én nem mivel nem szeretem, én báránykát ettem :)

Végül elvittek minket egy ottani híres kávézóba :)

Aztán még kocsikáztunk kicsit este 8-kor meg indultunk vissza Konyába :)

Szerda

Első nap mikor volt sulink, angol nyelvtan. A spanyol csajokkal járunk együtt és elég érdekes az óra :D

A padból majdnem kiesnek a diákok, hogy szólítsa fel őket a tanár mint az általánosban. Egész órán dumálnak ami engem zavar pedig én se vagyok szent az órán de nem suttognak hanem már ordítanak, hátrafordulgatnak...

Délután pedig folytatódott a hétfői (nem írom le) hercehurca..

Csütörtök

Második nap a suliban. Az óra angol szóbeli kommunikáció. Érdekesebb volt mint a nyelvtan. A feladat volt, hogy csoportokban fejtsük ki a véleményünket egy témáról. A téma: “Szükséges-e megütni a gyereket” egyetértünk vele vagy nem. Én az egyik spanyollal és egy török sráccal voltam együtt. A véleményünk azonos volt, hogy nem értünk ezzel egyet. Az óra további részében együtt beszéltük meg a témát és megkaptuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy Magyarországon minket nem ütnek, vernek.....

Péntek

Reggel volt egy óránk ismét nyelvtan. Délután is lett volna még egy de nem mentünk mert Tes írt mindenkinek, hogy pár dolgot meg kell beszélnünk. Megbeszéltük, majd a spanyolok elhívtak minket a 42 emeletes Kule Sitébe :) Ahol elsőnek ettünk majd körbenéztünk :)

Rosa és Judit

Cristina és én

Hazaértünk már sötét volt végre pihenés ma meg szombat hála istennek :).

Az egyetem terültén már kezdünk megszokottak lenni, de amúgy meg mindenki megbámul minket. :D A suliba is érdekes jelenségek vagyunk de sokan oda is jönnek és kérdezgetik, hogy kik vagyunk. :) Annyira hülyeségeket tudnak mondani az emberek Magyarországról, hogy hihetetlen :D én folyamatosan írom majd egyszer közzé is teszem :D

Judit a következő bejegyzésben majd elmeséli mi történt a szemével. Erre nem kell sokat várni és reményeim szerint a többi bejegyzésre sem. :)

Ohh és jövő hétvégén 3 napos kirándulásra megyünk a tengerpartra, Alanyába. Pár erasmusos és török diákkal megyünk. :)

Puszik otthonra!