Izmir, Efes, Sirince, Pamukkale

Judit beszámolója

Szóval most jönnek az izgalmas részek:) Élménybeszámolók a kirándulásainkról:

Mivel akkor akartunk utazni, mikor itt nemzeti ünnep volt, ezért nagy nehezen találtunk üres buszt, amire felfértünk, így megvettük az összes buszjegyet: Konya-Izmir, Izmir-Denizli, Denizli-Konya….

Péntek éjjel fél 1-kor az út mellett vártuk a buszt több mint fél órán keresztül, már azt hittük itt hagytak minket, de nem :) Az utazás hosszú volt és fárasztó, mivel egy rakás gyerekkel utaztunk együtt…

Reggel 8 órakor értünk Izmirbe. Az első utunk a nevezetességek felfedezése volt. Indulásunk előtt mindenki elmondta, hogy Izmir mennyire szép, csodálatos…Első benyomás, hát nem szép. Még járkáltunk nevezetességről nevezetességre, láttunk sok szegény embert, kéregetős gyerekeket, és a város maga nagyon koszos….Ami meg ezután jött, hát…Nem találtuk a szállásunkat, minden sarkon kérdezősködtünk, már több órája mást nem csináltunk csak kerestük a hotelt. Végre találtunk egy emberkét, akit csak követnünk kellett és elvitt a hotelhez :) A hotel lényege, hogy olcsó volt és csak két éjszaka!!! Fürdeni is szerettünk volna, de mindenki elmondta, hogy a strand nagyon-nagyon messze van….sajnos :( 

Még első nap elmentünk a kikötőbe és hajókáztunk egyet de fele utunk ingyen volt... :P Ott találkoztunk egy emberkével, aki megtervezte nekünk a vasárnapot, mindent pontosan leírt, még azt is, hogy hányas buszra kell felszállnunk, hova menjünk először stb…

Másnap reggel korán keltünk és indultunk felfedezni a nevezetességeket: Efes: történelmi város, Mária szülőháza, utolsó állomás volt a híres bortermelő vidék Sirince, ahol 3 üveg borral jöttünk el fejenként :) és kóstoltunk vagy 8 félét.

Képzelhetitek egész nap csak utaztunk, sétáltunk, képeket csináltunk, nap végére hullák voltunk, de megérte. 

Este mikor mentünk visszafelé a buszon találkoztunk egy török lánnyal, vele és a barátjával elmentünk vacsorázni, tanultunk új török szavakat (Alkolű cok severim: túl sok alkoholt ittam), sétáltunk a kikötőbe és utána mentünk vissza a szállásra. Visszafelé úton (ami úgy 5-10 perc) hát kiket láttunk : prostikat…:) Le akartuk őket fényképezni, de a biztonságunkat fontosabbnak tartottuk…ugye értitek miért…

Hétfőn reggel szokás szerint korai kelés, búcsú a szállástól és irány Denizli. Denizliből minibusszal eljutottunk Pamukkalebe, ami tényleg csodálatosan szép hely, aki itt jár Törökországba feltétlen menjen el oda. Fürdőruhára vetkőztünk és irány a víz. Sok gyönyörű képet csináltunk, beszélgettünk japán turistákkal, találkoztunk magyarokkal is, az egész délután ott töltöttük…Viszont 5-6 körül ránk sötétedett és kezdetét vette a rémálom, na most, hogy jutunk innen le a városba, hogy elérjük a buszunkat vissza Konyaba? Csak köröztünk-köröztünk, sehol semmi busz, minibusz. Aztán az egyik boltban dolgozó nő 10 líráért levitt minket a városközpontba, ott feltett egy minibuszra és onnan már közel volt a buszpályaudvar. Éhesen, fáradtan megérkeztünk, volt egy óránk, ettünk, átöltöztünk és kerestük a jó buszt. Rengeteg ember volt, mivel nemzeti ünnep vége volt, így mindenki utazott vissza az egyetemekre. Szokás szerint mutogattuk a jegyünket és kérdezősködtünk. 

Az utazás éjjel ugyanolyan rossz volt, mint mikor Izmirbe mentünk, mögöttünk gyerekek ültek…sokszor megálltunk, még rám is szóltak, hogy halkítsam le a zenét, mert este van…A gyerek a Barbi haját szinte tépte amire már nagyon mérges volt…:D Kisebb gyerekek meg üvöltöttek állandóan….Hajnali 3 előtt előtt végre megérkeztünk Konyaba…

Első nap újból Konyaba, ami innentől csak Kenya. Indok: Tőlünk és a lengyelektől is mindenhol megkérdezték, hogy miért Konyaba mentetek, mikor ez a város a legunalmasabb, egy helyen lehet csak alkoholt kapni és ott is drága, és az 1 millió lakosú városba csak egyetlen egy diszkó van, ami drága…Szóval ugyanazt az utat végigjártuk ketten, amit a lengyelek, hasonló tapasztalatokkal gazdagodva tértünk mindnyájan haza :)

Első utunk minden kirándulás után a mosodába vezet, vajon miért, mindig minden ruhánk koszos és büdös, de ehhez már kezdünk hozzászokni. Egyre ügyesebbek vagyunk mosás téren, sprólolás végett összemosunk mindent és próbálunk beleférni egy mosógépbe :) 

Szerdán voltunk iskolába, nem volt semmi különös, angol nyelvtan óránk volt…Utána ettünk menüt a spanyol lányokkal együtt és pihentünk, és megcsináltunk másnapra a házi feladatainkat. Este elmentünk egy Red Bullos rendezvényre, de nem voltunk sokáig…Szépen ahogy szoktuk megittuk az ingyen Red Bullt és viszlát :)

Csütörtökön kissé betegen keltem, mert szerdán egész nap fájt a fejem, mivel kint volt 20 fok, bent meg ezerrel nyomatták a fűtést. Komolyan nem értem én ezt a népet, jó idő van, de fáznak, tenger mellett élnek, de nem szeretnek fürdeni a tengerbe, komolyan kész vagyok ettől..Na mindegy csütörtök délután elmentem 3 hónapos jegyet venni az uszodába, egyből ott is maradtam. Olyan boldog voltam, végre aktív testmozgás. Fitness Clubba kezdtem, futással és egyéb gépeket is kipróbáltam, utána szaunáztam, de bajba kerültem. Amikor voltam akkor mix time volt, vagyis fiúk lányok együtt használhatnak mindent idő, de ez a szaunára nem vonatkozik. Mivel senki nem beszélt angolul, így én szépen beültem a szaunába, 15 percre rá valaki nyitja az ajtót és elkezd beszélni csak törökül meg mutogat. Hát gondoltam jól van, úgyis csak 15 percig akartam itt maradni :) Visszaértem a koliba, megettem a rosszul sikerült krumplis tésztám, kibontottam egy üveg bort és elkezdtünk készülődni egy újabb Red Bullos partira: Halloween party :)

Itt pedig a képek most csak ömlesztve :)

Izmir

 

 

 

Szűz Mária háza

kívánságfal

 

 

 

 

magyarok Efesben

 

 

 

 

 

 

Çatalhöyük, állatkert, Ankara

Múlt héten megkaptuk a tartózkodási engedélyünket, ami így néz ki:

Jó picike ez került majdnem 21.000 Ft-ba

Pénteken bementünk suliba csak azt elfelejtették említeni, hogy nincs iskola…és utána héten sincs, mert most van a legnagyobb ünnepük a Bayram. Ez alkalomból, hogy feleslegesen sétáltunk 20 percet majd ugyanennyit vissza, nyomtunk is pár képet az üres osztályban. :)

suli előtt

Csütörtökön az órán is csináltam párat amikor voltak a teremben megmutatnám de a telefonomról megint nincsenek meg a képek….:D

Ezen a napon én magam tojásos levest csináltam :D

Szombat - Çatalhöyük

Sami és a barátja elvitt minket erre a helyre.

Mindenki barátja, Wikipédia segít nektek, ahogy nekünk is mielőtt elmentünk ide: „Egy híres, Kr. e. 7. évezredből származó neolit-kori régészeti lelőhely”

Aki több információt szeretne: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%87atalh%C3%B6y%C3%BCk

Sajnos szinte minden tárgyi lelet ellet innen szállítva az ankarai vagy a konyai múzeumba.

koszosak lettünk..

Ezután betértünk a konyai állatkertbe ahova kemény 120 Ft volt a belépő…:D

Láttunk tigrist, oroszlánt, pumát, kígyót, medvét - ami szerintem úgy nézett ki mint a micimackó -, majmokat, tevét, kecskét, struccot, nyuszit, bárányt, pávát, bambit, vukkot, macskákat, kutyákat….:D

 

Nagyon vicces volt olyan kutyákat látni az állatkertben, főleg, hogy előtte ezt beszéltük Judittal, hogy biztos kóbor kutyák vannak bezárva :D viszont nem azok voltak…

Nagyot nevettünk mikor mondta a Sami, hogy ezek nem akármilyen kutyák hanem speciálisak….mondom ahha nálunk ezeket háznál tartjuk nem állatkertbe....

Egyébként az állatkertbe szeretek menni de amit itt láttunk….Minden állat nagyon rosszul nézett ki (na jó a tigris talán nem..:D) annyira éhesek voltak, a szőrük nagyon ronda, abszolút nem gondozott volt szinte ugyanolyan helyen éltek a különböző állatok…nagyon sajnáltam őket, ráadásul volt egy török család amelyik még ijesztgette is őket…..

Állatkert után elmentünk enni és bevásárolni…kihasználva, hogy kocsival voltunk vettünk „pár” dolgot :D

Vasárnap én semmit nem csináltam majd Judit következő bejegyzésben mesél nektek! :)

Hétfőn semmi érdekes nem volt napközben. Este elmentünk Samivel, hogy segít nekünk foglalni buszjegyet. Miközben sétáltunk sajnos láttuk, hogy egy idióta, őrült autós hogyan üt el egy kóbor kutyát…pedig már mi is messziről láttuk, hogy ott a kutya és talán nem kéne hajtani úgy mint az őrült….

Na mivel szünet van a héten a drága ünnepük miatt ezért mindneképp utazni akartunk a spanyol lányokkal de mivel még mindig nem kapták meg az Erasmus pénzt így nem jöttek...

Izmir és Pamukkale volt tervben, de semmire nem jutottunk Samivel, fel is húzott minket, hogy ott ültünk a semmiért és nem értette meg, hogy oké majd lefoglaljuk magunk a társaságnál nem kell a neten. Bayram miatt tele voltak a buszok és mindenáron akarta, hogy későbbi nap menjünk és akkor Ő is tud velünk jönni…de mi nem akartunk vele menni..magunk akartunk, hogy ne kelljen igazodni senkihez, nem kell hallgatni állandóan a vallási megjegyzéseit…de ezeknek állandóan az a bajuk, hogy kettőnknek minden veszélyes…oké vigyázni kell, de könyörgöm, nem vagyok óvódás….kell egy kis szabadság és igazi turisták akarunk lenni. :) szóval semmi nem történt este így mérgesen lefeküdtünk aludni és még Barátok közt sem volt….:D

Kedd - Ankara

Fél 9-kor bementünk a városba, hogy vegyünk múzeumkártyát, mivel az 15 líra és szinte az összes múzeumba jó Törökországban…Megvettük Sami segítségével majd jöttünk is vissza. Egy múzeumkártyáért utaztunk 40-40 percet….:D

Visszaértünk, már ki voltam teljesen akadva arra, hogy megint nincs netünk…már szombattól folyamatosan szóltam mindenkinek, hogy nem jó a net…mikor jön a szerelő?? mikor persze, hogy jó….

Lementünk az egyik férfi megengedte, hogy netezzünk a gépén. Megkértük az egyik mentor diákot segítsen nekünk jegyet foglalni Ankarába. Mivel Izmir nem jött össze és mindenképpen menni akartunk valahova és mivel közel van így lett Ankara.

Mondta, hogy 1 órakor ér rá akkor találkozzunk..1 óráról eltolódott fél 3-ra. Addig a neten kerestünk szállást amit gyorsan le is foglaltunk 25 € kettőnknek egy éjszaka a városközpontban… 2 órakor kb. 10 perc alatt összepakoltunk egy táskát és indultunk is…találkoztunk a mentorral foglaltunk jegyet a busz 3 órakor ment…gyorsan foglaltunk visszafelé is egy másik társaságnál és már indultunk is a buszmegállóba amiről nem is tudnánk, hogy az mert semmi nem jelzi..

Nagyon ügyesek vagyunk kb. 2 óra alatt gondoltuk ki az egészet, foglaltunk szállást, pakoltunk össze, vettünk jegyet és kiértünk a buszmegállóba…:D

A busz extra kényelmes volt, wifivel és kis TV-vel ellátva :D kaptunk vízet, nasit, teát…

Fél 7 körül megérkeztünk a buszpályaudvarra ami csupán 3 emeletes :D itt van egy kép róla amit a másik barátunk, Google segített megtalálni:

Mivel este, sötét volt nem akartunk kutatgatni merre tudnánk menni busszal, metróval vagy akármivel a szálláshoz így megkértünk egy pasit aki tudott kicsit angolul, hogy mennyi a taxi. 1500 Ft volt fejenként a szállásig a taxi, ahova busszal tuti nem találtunk volna el…:D

Fél órás volt az út, borzalmas dugó volt bár a taxisunk edzett volt úgy váltogatott a sávok közt, hogy csak néztünk….:D a 3 sávos útból gyakran 4-5 sávos lett…:D közlekedési lámpák nem tudom minek égnek csak energiapazarlás….:D Bejelentkeztünk a szállásra elfoglaltuk szerény szobánkat, megkérdeztük a wifi kódot közben megkínáltak teával :) 

Ezután elindultunk a városba. Kérdezgettük az embereket merre van a központ de senki nem értette mit akarunk..:D végre egy valaki értette mutatta merre menjünk aztán indultunk arra…láttuk, hogy jó fele megyünk de mégsem oda lyukadtunk ki ahova gondoltuk…:D este volt éhesek voltunk bementünk egy shopping centerbe ami 8 emeletből állt, körülnéztünk de 10-kor zárt az egész úgyhogy indultunk is vissza fél óra dombos séta után már a szobánkban voltunk :)

Este megterveztük a szerdai napunkat az barátaink ajánlatával. A nevezetességeket megnéztük a térképen és ésszerűen sorrendbe tettük őket. Éjjel 2-kor feküdtünk le, elhatározásunk volt, hogy fél 8-kor kelünk is és nyakunkba vesszük a várost és este 8 órakor indulunk vissza Konyába :)

Egész nap a listánkat fogva kérdeztük az embereket merre kell menni, illetve csak kérdeztük volna mert senki nem tudott angolul…de nem baj ezért volt a papíron minden törökül megmutattuk és egy pontig mindig eltudtak mutatni, hogy addig menjünk onnan meg mindig ismét megkérdeztük mindig. :D Mindenki segítőkész volt, bár sokan nem értették meg, hogy nem tudunk törökül de csak mondta, hogy merre…:D

Reggel sikeresen felkeltünk a szállást pontosan negyed 9-kor el is hagytuk. korán még az időnk nem volt a legjobb kicsit csöpögött is az eső de szerencsére esernyőre nem volt szükség.

szállásunk előtt :)

1.       Gencilik Park
   Hamar megtaláltuk, mikor egy férfit megkérdeztünk merre kell menni a bejáratig elkísért minket. :) Hatalmas park, kávézókkal nagy szökőkúttal ami most nem működött, mögötte láttunk vidámparkot is bár nem tudom, hogy az ehhez a parkhoz tartozik e vagy nem de szerintem igen. Sokat nem voltunk itt de mindenképp megakartuk nézni :)

bejárat

2.       Haci Bayram mecset

„Augustus temploma mellett található; a 15. század elején épült szeldzsuk török stílusban. A 16. században Szinán tervei alapján helyreállították, a 18. században pedig Kütahyából származó csempével díszítették. A mecsetet Haci Bayramról, egy szúfi rend alapítójáról nevezték el, akinek sírja a mecset mellett található.”

Augustus templománál

3.       Anatóliai Civilizációk Múzeuma

Jó kis dombot másztunk meg ezért a múzeumért :D

„Anatóliának az őskőkortól (paleolítikumtól) a bizánci korszakig nyúló története világhírűvé vált, egyedülállóan gazdag régészeti gyűjteménye. 1997-ben elnyerte az European Museum of the Year Award kitüntetést. A múzeumi gyűjteménynek otthont adó két főépület ugyancsak kultúrtörténeti jelentőséggel bír.”

Itt találkoztunk egy magyar házaspárral akik már 4 hete járják Törökországot :) végre beszélhettünk mással is magyarul :)

A múzeumban sok érdekes dolog volt, itt láthattuk a tárgyi emlékeket Çatalhöyük-ből. Beszereztük magunknak a szuveníreket én vettem egy termoszt annyira megtetszett és ilyen nem valószínű, hogy szembe jön velem otthon. :)

 

magyar házaspár

 

 4.       Kocatepe mecset

 „A 20. században épült dzsámik közül a legnagyobb”

 Ide a múzeum utána kisbusszal jutottunk el…:D megkérdeztük az állomáson mégis melyik busz visz  minket el oda, felírták nekünk de meg is mutatták, felszálltunk mondta a segítőnk, hogy hova akarunk  menni…szépen mentünk is egyszer csak szóltak, hogy leszállás nekünk és merre kell  mennünk :D nem volt nehéz megtalálni mert ki volt táblázva de egy németül tudó férfi leszállt velünk  és el is kísért minket odáig.

 Tényleg hatalmas és szép volt belülről is kívülről is ez a dzsámi.

 

 

5.       Milli Kütüphane – Nemzeti Könyvtár

A mecset után megkérdeztünk ismét egy férfit aki elkísért minket vagy 15 percen kersztül a buszmegállóba, megvette nekünk a jegyet amit nem engedett kifizetni szólt a buszra váró fiataloknak, hogy segítsenek nekünk mikor megérkezik a busz és mutassák meg hol kell leszállnunk. :) Nagyon rendesek voltak :) 10 percet vártunk a buszra felszálltunk és mentünk majd leszálltunk de előtte persze megköszöntünk a segítséget. :)

A könyvtár sajnos zárva volt nem tudtunk bemenni, csak a információs pultig ahol közölték velünk a tényt.

 6.       Anitkabir

 Ide gyalogosan jutottunk el a könyvtártól nem messze található.

 „Egy mauzóleum, amelyben Mustafa Kemal Atatürk, a török függetlenségi háború  vezéralakja, a Török Köztársaság alapítója és egyben első elnöke nyugszik. A pályázat kiírása szerint egy „monumentális mauzóleumot” kellett építeni Atatürk emlékének.”

„Az Anıtkabir számára kiválasztott domb neve Rasattepe (A Megfigyelés Dombja), mely központi helyet foglal el Ankarában, és ahonnan fenséges kilátás nyílik a városra”

 

Mauzóleum

váltás

Ünnepségek tere

Atatürk sírhelye

Azt hiszem a képek alapján lehet látni, hogy sikerült monumentálisat építeni…9 évig építették és 750.000 m² terülten található..

7.       Kizilay Shopping Center

Mikor megmutattuk a biztonsági őrnek a következő és egyben utolsó úti célunkat jót mosolygott rajtunk :D ha tudná, hogy egész nap mennyit mentünk megértené, hogy megérdemeljük a pihenést :D Mondta nekünk, hogy menjünk végig a mauzóleum falának mentén majd a végén metróval eltudunk jutni ide. Oké elindultunk a fal csak sosem akart elfogyni…:D mikor végre elfogyot megláttuk a metrót megkérdeztük, hogy jófelé megyünk e és hányadik megálló. :) majd amikor már lent vártuk a metrót ott is megkérdeztünk egy csapat fiatalt :)

A 4. megálló volt feljutottunk a felszínre és meg is láttuk az előző esti bevásárlóközpontunkat. :) Elsőként enni mentünk majd körülnézni, Judit vásárolgatott is majd beültünk a Starbucksba egy kávéra és csak élveztük az egészet… :)

 

 

 

Ezután ismét metróval kijutottunk a buszpályaudvarra. Egy lány, Yasemin segített nekünk, mert Ő is épp oda tartott ment haza az ünnep miatt. Mivel Ő később indult mint mi megvárta velünk a buszt megmutatta, hol kell felszállni. :) Nagyon rendes volt, megbeszéltük, hogyha legközelebb eljövünk Ankarába majd találkozunk. :)

 Felültünk a buszra 8 órakor elindult mi pedig csak pihentünk és zenét hallgattunk.

Az ankarai kiruccanásunk nagyon jó volt, semmi gondunk nem volt, tényleg nem kellett alkalmazkodni, azt csináltuk, amit szerettünk volna, újra végigcsinálnánk bármikor attól függetlenül, hogy a lábunk leszakadt a nap végére! :)

Tegnap egész nap csak pihentünk és eldöntöttük, hogy most míg jó idő van elmegyünk Izmirbe és Pamukkaleba a hétvégén. :) Utána már csak Kappadókia és Isztambul van tervbe.

Ma elmentünk lefoglaltuk a buszjegyeket. Éjjel indulunk, reggel odaérünk Izmirbe ott két éjszakát töltünk el, hétfőn reggel visszaindulunk Konyába de közben útba ejtjük Pamukkalet. :)

Ohh és aki figyelmes észrevette, hogy 3 számláló van oldalt. :) 

Január 18-án délután fogjuk letenni lábunkat Ausztria földjén és utazunk tovább HAZA!!! :)

Puszik és ölelések!